Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az alcsony vérnyomás lelki összefüggései

Vérnyomás (alacsony)

Alacsony vérnyomás esetén teljesen más a helyzet. Németországban mintegy hárommillió állampolgár szenved alacsony vérnyomásban; reggelente nehezen szedi össze magát, bágyadt és kimerült. Nehezen tudnak koncentrálni, szédülés környékezi őket, egyesek el is ájulnak, mivel olyan életfontosságú szervek, mint például az agy, nem kapnak elegendő vért.

Az „ájulás” egyben világosan jelzi is, hogy valójában hol van a hiba. Az alacsony vérnyomású egyén visszariad a nehézségektől, még csak kísérletet se tesz legyőzésükre, inkább megkíméli magát a konfliktusoktól. Ellenállást tapasztalva nyomban visszavonul, következésképp véráramlása is visszahúzódik. Mindez gyakran perifériás vérkeringési zavarokhoz vezet, amiben világosan kifejeződik a tény, hogy az illető valamivel nem kíván érintkezésbe lépni, inkább távolról elkerüli. Így a valóban lényeges nem „elevenedik meg” többé. Az ilyen ember, gyakran az ájulás mértékéig, kitér a küzdelmek elől, így hárítván el magáról a felelősséget. Akinek alacsony a vérnyomása, állóképessége is ingatag, nem néz szembe a problémákkal, így tulajdon problémájával is tehetetlenül áll szemben.

Képtelen bármit nyíltan vállalni, valamiért „egyenesen kiállni”. Kitér a kihívások elől, gyakran szexuális téren is, ami pedig szoros összefüggést mutat a vérnyomással. Az ilyen ember a tudattalan szférájába húzódik vissza. Az alacsony vérnyomás elsősorban nőknél fordul elő. Szélsőséges esetben az illető ájultan esik össze, így kényszerítvén rá környezetét, hogy egy adott konfliktustól meg kímélje.

Vérnyomás (alacsony): képtelenség a konfliktusokkal való szembenézésre, elégtelen dinamika és aktivitás, adott helyzetek kerülése

Amit tenni kell

Alacsony vérnyomás esetében sokat segít az aktivitás fokozása. Lift helyett válasszuk inkább a lépcsőn járást, legalább kétnaponta kerékpározzunk, ússzunk, teniszezzünk, illetve télen válasszuk a sífutást. Az erősportok hatékonyabbnak bizonyulnak a kocogásnál. mivel nemcsak az aktivitás hiányzik, inkább a teljesítőképesség. A pulzust naponta legalább tíz percig tartsuk 130-as értéken. A hideg meleg váltózuhany, a szívtájéki irányban végzett masszírozás. valamint egy kiadós reggeli, sóval és lekvár nélkül, ugyancsak hozzájárul állapotunk javulásához.

A vérkeringés szempontjából az ötszöri kisebb étkezés jóval előnyösebb, mint a háromszori nagy. A kis mennyiségben elfogyasztott alkohol pezsdítőleg hat a vérkeringésre, a nagyobb adag viszont káros, mivel értágító hatása következtében még renyhébb lesz a véráramlás. Sokaknál hatékonynak bizonyul a feketekávé, de nem minden szervezet tűri el, ráadásul stresszhelyzetben a kávé inkább bágyasztólag hat, nem élénkít.

Ha egyszer netán elsötétülne szeme előtt a világ, akkor le kell ülnie vagy feküdnie, de semmiképp se szabad mozdulatlanul maradnia; meg kell feszítenie lábizmait, bicikliző mozgásokat kell végeznie a levegőben, vagy legalább magasba kell emelnie a lábát. Ha váratlanul elönti a hideg veríték, innia kell, mivel a szervezel folyadéktartaléka gyakran oly csekély, hogy a vérkeringés összeroppan. Általános szabály, hogy szabadságát mindig aktív tevékenységgel töltse ahelyett, hogy csak lustálkodna.

A fenti tevékenységek olyan aktivitást eredményeznek, mely fokozza a cselekvőkészséget. Valódi segítséget viszont csupán a gondolati beállítódás megváltoztatása hozhat. Az alacsony vérnyomású embernek meg kell tanulnia szembenézni a problémákkal, nem szabad kitérnie előlük, hanem cselekvő módon változtatnia kell azon, ami megváltoztatandó.

Minthogy mindenféle hiány egyben valamifajta lehetőség felsejlése, felmutatása, azaz feladat is, az adott helyzetből mindig le kellene vonnunk a megfelelő tanulságokat. Így ráébredhetnénk arra hogy magas, illetve alacsony vérnyomásunk alapvető oka az, hogy hiányzik belőlünk az eredendő bizalom. Ez az ősbizalom a praenatalis időszakban, vagyis közvetlenül a megszületésünk előtt alakul ki, s később csak rendkívüli nehézségek árán szerezhető meg, márpedig jelen esetben ez a feladatunk. Be kell látnunk, az élet olyan feladatot tűzött elénk, melyet tulajdon fejlődésünk érdekében feltétlenül el kell végeznünk, és meghátrálásunk egyenesen arra kényszeríti a sorsot, hogy ugyanazt a leckét keményebb formában ismételje meg, míg végül már nem tudván kitérni előle, készek vagyunk vállalni azt.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.