Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szívinfarktus lelki háttere

Szívinfarktus

A szív az életünk motorja, következésképp mindazzal, ami mozgásba hoz minket, szoros összefüggésben áll. Függ tehát az elegendő testmozgástól, de egyben érzelmi központunk is, hiszen az érzelmek is „megmozgatnak” bennünket. Ezt igazolják azok a találó nyelvi fordulatok is, melyek a népnyelvből származnak:

A szív örömünkben majd kiugrik vagy megszakad. Dobogását a torkunkban érezhetjük, vagy a rémülettől szinte eláll a szívverésünk. Az ember teljes szívével csügghet egy dolgon, valamit a szívére vehet. A szívünkön viselhetünk egy ügyet, s valakit a szívünkbe zárhatunk.

Ami a szívet kihozza a ritmusából , az a túlzott vagy nem elegendő mozgás, testi, illetve lelki szinten, azaz egy túl heves vagy éppen elfojtott érzelem.

A szívbetegek olyan emberek, akik nem akarnak a szívükre hallgatni, a legszívesebben mindent az értelmükkel intéznének el. Ha a szívverés akadozik vagy száguld, ez mindig biztos jele annak, hogy a belső rend, ritmus zavara, egyfajta kisiklás következett be. Ha nem vagyunk hajlandók a szívünkre hallgatni, ebben az esetben rákényszerülünk.

Szívinfarktus: belső gátlások miatt az élet képtelen zavartalanul és szabadon áramolni; az értelem dominanciája; jobban oda kell figyelnünk a szívünkre

Az angina pectoris „szűkkeblűséget” jelent, ami itt a szív szűkösségére, az érzelmi élet beszűkülésére és megmerevedésére, kicsinyességre és én-dominanciára utal. Szívinfarktusnál az embernek szó szerint megszakadhat a szíve. Amennyiben énemet túlértékelem, s nem hallgatok többé a szívemre, az élettől szakítom el magam.

A szívinfarktust gyakran szívidegesség előzi meg, tulajdon szívműködésünk miatti alaptalan félelem. A szív ily módon hívja fel magára a figyelmünket és kényszerít életvezetésünk gyökeres megváltoztatására, különben a szívünk egyszer csak felmondja a szolgálatot, ahogy mi is lemondtunk róla. A szívneurózisban szenvedő egyén fél attól, mi lesz, ha szíve esetleg megáll, azaz ő „szívtelenné” válik. Túl gyakran figyel a szívére, ahelyett, hogy valóban hallgatna a szavára. Így jön létre a szűkület, melyet az illető félelemként él át.

Az angina pectoris esetében az érzelmi élet beszűkülése már testi szinten, a szív táplálóereinek szűkületeként, funkciózavaraként jelentkezik. A nép nyelve itt megkeményedett, sőt megkövesedett szívről beszél. A szívidegesség, illetve az angina pectoris esetében a szív eleinte lelki, később testi szinten – nem jut elegendő táplálékhoz.

A végletesen racionálisan gondolkodó egyén tehát „szívtelen”, „keményszívű” ember benyomását kelti. Aki megkísérli, hogy mások felett uralkodjék, hogy embertársait manipulálja, vagy akinek a szeretetre való képessége egy kedves személy elvesztése révén örökre „bezárul”, annak szintén szívpanaszai támadnak. – Infarktusnak azt a pillanatot nevezzük, mikor a beszűkült ér teljesen elzáródik és a szívizomzatnak az elzáródáson túli része nem jut többé oxigénhez, minthogy a vér nem képes továbbáramolni. A szívinfarktus súlyossága attól függ, milyen nagy a véráramlástól elzárt szívterület. Az infarktus sohasem jelentkezik váratlanul. A figyelmeztető jelek közé tartoznak a szívtáji szúró érzések, a bal karba kisugárzó vállfájdalmak, vagy az az érzés, hogy az embernek elszorul a torka. Más kérdés, figyelemre méltatjuk-e egyáltalán ezeket a jelzéseket. Létezik úgynevezett „néma” infarktus is, amely szinte egyáltalán nem vagy csupán enyhe panaszokat okoz, következésképp gyakran nem is veszünk róla tudomást.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy minden egyes infarktus károsítja a szívizomzatot, csökkenti a szív teljesítőképességét. Fontos tehát elkerülnünk mindazt, ami elősegíti az infarktus kialakulását: az elhízást, a zsíros, növényi rostokban szegény táplálkozást és a dohányzást. Mindenekelőtt viszont meg kell tanulnunk megfelelően kezelni a lelki megterheléseket, így a dühöt, félelmet, izgatottságot, szorongást és türelmetlenséget.

 

Foglaljuk össze

A szív az ember életének középpontja, hiszen ha megszűnik dobogni, életünk is véget ér. Míg élek, szakadatlanul ver a szívem, azaz én se állhatok meg, mert neki tovább kell haladnia. Ha valahol elakadok, a szívem nem tud többé zavartalanul dobogni. Pedig a gondolkodás túlhangsúlyozásakor, amikor is „fejnehéz” leszek, pontosan ez történik. Minél kevésbé élek, minél kevésbé a szívemből élek és minél több gondolatot „pazarolok” a múltra vagy a jövőre, annál több energiát vonok el a szívemtől.

Amit tenni kell

Bármilyen jellegű szívpanasz esetében meg kell kérdezni magunktól, vajon a szívünk szerint élünk-e, döntéseink meghozatalakor szívünk szavára is hallgatunk-e vagy többnyire hideg fejjel határozunk. Hiszen a szívpanaszban benne rejlik a felhívás, hogy jobban odafigyeljünk a szívünkre, érzéseinkre, intuíciónkra és igazi lényünkre. Nem lenne szabad mindenhez csupán gondolkodásunkkal közelíteni, kizárólag a gondolkodás közegében élni. Mert a gondolkodás és a szeretet kölcsönösen gátolják egymást.

Természetesen felvetődik az a kérdés is, vajon „jó szívvel viseltetünk-e önmagunk, érdekeink és igényeink iránt”, és végeredményben „mi nyomja a szívünket”. Ami a szívünkön fekszik, kifejezésre is kell juttatnunk, hogy ne nyomasszon többé.

Szívünk szerint élni annyit jelent, mint szabad folyást engedni a dolgoknak, élni hagyni az életet, a lét könnyedségében létezni. Nem szabad mindenből gondot csinálnunk, mindenért fejtörést okoznunk magunknak és megkísérelni, hogy mindig mindent tökéletesen végezzünk el, hiszen ha szívünk mélyéből élünk, akkor a cselekedetünk is helyes. Aki a szív útját járja és igazi énjét éli, annak nincs többé szüksége külső megerősítésre. Az ember felismerte, megtalálta önmagát, és igazi lényét adja. Szereti és éli önnön lényét, életét többé nem a tudás (fej) irányítja, hanem szívének, léte középpontjának bölcsessége.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.