Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magas vérnyomás lelki zavarai

Vérnyomás (magas)

A vérnyomás az ember dinamikájának módját és mértékét jelzi. E jelenséget a vér és annak útját behatároló véredények kölcsönös egymásra hatása idézi elő. A véredények azon korlátoknak felelnek meg, melyek tulajdon lényünk kibontakoztatásának szabnak határt.

A túl alacsony, illetve magas vérnyomású ember egyaránt kitér a konfliktusok elől, ahelyett, hogy megoldásukon munkálkodna. A magas vérnyomás egy adott tevékenység szüntelen elképzelése nyomán jön létre, ám anélkül, hogy e tevékenységet véghez vinnék, azaz cselekvésben realizálnák. Így tartós feszültség, állandó izgalmi állapot alakul ki, melyet a véghez vivendő teljesítmény iránti elvárás hatványozottan ébren tart. A túlzott feszültségi állapot révén rövid ideig tetemes mennyiségű energia áll rendelkezésre, ez azonban mégsem kerül felhasználásra, s így állandó magasfeszültségként marad fenn.

Amint egy problémát érintünk, vérnyomásunk emelkedni kezd de rögtön csökkenő tendenciát mutat, ha a konfliktusról beszélhetünk. Elegendő csupán elképzelnünk valamely fizikai tevékenységet vagy nyomasztó helyzetet, vérnyomásunk máris felszökik

Vérnyomás (magas): túlfokozott dinamika, elfojtott agresszió, fegyelmezett érzelmek, becsvágy, a rugalmasság hiánya

Modern életünk fokozott pszichoszociális stresszhatásai, az elfojtott agresszív indulatok, felháborodás; félelem és düh nagymértékben hozzájárulnak a vérnyomás emelkedéséhez. A huzamos lelki megterhelés szintén tartós magasfeszültség kialakulásához vezethet. A magas vérnyomású ember örökös várakozási feszültségen él, megpróbál teljesítményével kitűnni, tökéletesen megfelelni a maga és mások elvárásainak. Higgadtnak tűnik, pedig nem az.

Személyiségének megzabolázatlan megnyilvánulásait a valóságban csupán elfojtja. Neveltetése megakadályozza abban, hogy őszintén kinyilvánítsa érzelmeit. A magas vérnyomású ember cselekvésbe menekül, anélkül viszont, hogy tényleg megtenné a lényeges lépést s így megszabadulna a konfliktustól. A teljesítményről és helyes viselkedésről vallott merev elképzelései belső feszültségének fokozódásához vezetnek. Az ilyen egyén társadalmi szempontból tökéletesen alkalmazkodóképes, felelősségtudó és lelkiismeretes, pedig látszólagos higgadtsága mögött mélyen gyökeredző agresszív indulatok húzódnak, és teljességgel képtelen arra, hogy igazi érzelmeinek kifejezést adjon. A magas vérnyomás férfiaknál gyakrabban fordul elő, s a külsőleg megnyilvánuló úgynevezett „önuralom” végső soron szívinfarktushoz vezethet. Az önuralom e formája ugyanis a vérerek összehúzódását váltja ki. A vér nyomása és az összeszűkült erek általi ellennyomás a kiegyenlítődésnek igencsak ingatag módját hozza létre, mely előbb-utóbb katasztrófába torkollik.

De magas vérnyomást idézhet elő az erek rugalmasságának csökkenése is, például az érfal elmeszesedése révén. Ilyenkor korral összefüggő magas vérnyomásról beszélünk. Bár ennek nem kell szükségképpen így alakulnia, időskorban sokan elvesztik rugalmasságukat, a körülményekhez való alkalmazkodóképességet. Mindennek testi megnyilvánulásaként az erek megmerevednek.

A magas vérnyomásban tehát az a felhívás rejlik, hogy próbáljunk rugalmasabbak lenni, szabaduljunk meg a nagyravágyástól, hogy szüntelenül többet akarjunk elérni, miközben bensőleg egyre inkább megmerevedünk. Állandó feszültségben élünk ahelyett, hogy inkább az érzelmek szavára hallgatnánk s nem szalasztanánk el többé a helyeset, miközben hibásan cselekszünk.

E felhívás azt is magában foglalja, hogy önmagunkkal szemben is szabadon érvényre juttassuk érzelmeinket, szeressük magunkat, miközben másokkal is „szívélyesebben” viselkedünk. Ha megtesszük, amit meg kell tennünk, a belső feszültség is alábbhagy, ami jótékony hatást gyakorol a magas vérnyomásra.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.